handball.hu: A hírek szerint jól éreztétek magatokat Valceában. Mivel ütöttétek el az időt?
Zsiga Gyula: Most voltam először ezzel az összetételű csapattal ilyen hosszú túrán, amely végig nagyon jó hangulatban telt. Bár a buszon sokat ültünk, a Romániában töltött időt hasznosan töltöttük el: közösségformáló játékokat szerveztünk, sétáltunk, videóztunk, és megtekintettük Vajdahunyad várát is.

handball.hu: Szerencsére nem futottatok bele nagyarányú vereségbe, jól tartottátok magatokat a Valcea ellen.
Zsiga: Az első 10-12 perc fejetlenségét követően folyamatosan képesek voltunk gátlásoktól mentesen játszani. Sok hibát ejtettünk, de mégis inkább a határozottság, az eltökéltség volt szembetűnő. Annak dacára, hogy nem túl baráti, iszonyatos hangulat uralkodott a csarnokban, képesek voltak mosolyogni, örülni a lányok.

handball.hu: Úgy tűnik, Zácsik Szandra kikerült a gödörből. Mivel tudtátok kisegíteni?
Zsiga: Sokat beszélgettünk vele, és természetesen ő is részt vett a videós elemzéseken, tehát neki is elmondtuk, min kell javítania, hová kellett volna lőnie. Folyamatosan javítom a mozgását, bátorítom őt, és a csapattársai is rengeteget segítenek neki. Ez a mérkőzés megfelelt arra, hogy ráérezzen, hogy a határozottságával le tudja győzni a (nem is akármilyen) ellenfelet. Arra is jó volt, hogy ráébressze, hogy ha rosszul kezd egy mérkőzést, de aztán átgondolja, tudatosabbá teszi a feladatait, képes egy igen jó periódust produkálni, sőt, csapata erőssége lehet.

handball.hu: Feltűnő volt, hogy hány magyar utazott el, hogy bíztassa a Fradit. Hogy esett ez nektek?
Zsiga: A csapattal együtt most először én is odamentem mérkőzés után a szurkolók elé, hogy köszönetemet fejezzem ki nekik, hiszen fantasztikus érzés volt, hogy több mint száz ember szurkolt nekünk. Általuk erősnek éreztük magunkat, mert éreztük, hogy végig a hátunk mögött állnak. Az is jól esett, hogy a mérkőzés után megvártak minket a busznál, és úgy örültek, úgy ünnepeltek bennünket, mintha nyertünk volna. Szerintem ezen a közelben álló román katonák és rendőrök is csodálkoztak. Még egyszer mindent köszönök a szurkolóknak!

handball.hu: Ez volt idén az utolsó BL-mérkőzésetek. Hogyan értékeled az eddig lejátszott négy összecsapást?
Zsiga: Meccsről-meccsre egyre jobb formába kerültünk. Talán a legelső találkozónkon, a Podgorica otthonában vétettük a lehető legtöbb hibát az esetleges győzelmi esély terhe miatt. Eddig azt hittem, hogy mi szúrtuk el azt a mérkőzést, de amikor megkaptam az sms-t, amelyben az állt, hogy a Buducnost döntetlent játszott a Viborggal, már úgy gondoltam, hogy le a kalappal előttük, hiszen a Viborg nagyon jó csapat. Sőt, ha jól tudom, már hat góllal is vezettek a dánok ellen, tehát olyan dolgokat tudtak felszínre hozni, amelyeket ellenünk nem. A január hatodikai „visszavágót” mindenesetre becsületbeli ügynek tekintjük, azután nekiszaladunk a Viborgnak is. A Valcea elleni nagyon jó első félidőt közepesre sikeredett második játékrésszel folytattuk, majd egy borzasztó, megalázó utolsó tízperccel zártuk le. A Viborg ellen voltak jó periódusaink, feljöttünk négy találatra, így nagyon sajnálom, hogy végül hét góllal kaptunk ki. Valceán pedig azt tapasztaltam, hogy a lányok függetleníteni tudták magukat a közegtől, és jóval kreatívabbam tették a dolgukat, mint azelőtt.

handball.hu: Akkor tehát optimistán tekintesz a jövőbe?
Zsiga: Jó úton indultunk el, amelyet most a válogatott felkészülés miatt nem tudunk folytatni, s ezt kicsit sajnálom. Egy ilyen szünet minden csapatot megvisel, minket pedig hatványozottan, hiszen szinte szétesik a gárda. Két műtétre váró játékosunk sem tud a többiekkel készülni: Uhrakova térdében már a bajnokságban megsérült a porc, és most már a sokadik mérkőzését játszotta végig ilyen állapotban. Haris Katának pedig mindkét könyökében rossz a porc, most azt műtik, amelyik súlyosabb állapotban van. Így tulajdonképpen decemberben folytatjuk a teljes értékű munkát.

handball.hu (bee)